Mi az a komfortzóna és miért kell néha elhagyni?
Az élet a komfortzónán kívül kezdődik, tartja a mondás. De mi is az a komfortzóna, és miért szükséges olykor-olykor elhagynunk?
Meddig tart a komfortzóna?
Valószínűleg mindenki hallott már a komfortzónáról, de nem biztos, hogy mindenki tudja, mi is az valójában.
A komfortzóna tulajdonképpen egy aranykalitka. Az a terület, ahol kellemesen érezzük magunkat, ahol jó lennünk, minden ismerős és biztonságos, ahol semmi erőfeszítést nem kell tennünk, viszont a határai korlátozzák a mozgásterünket, a látóterünket, az életünket. A komfortzóna nem feltétlenül egy helyet jelent, inkább egy egész életformát. Egy olyan területet, ahol nem sok újdonság vár, kiszámítható, vagyis nagyjából tudjuk, mi fog történni, ezért biztonságos és pihentető. Azonban egy idő után meglátjuk a rácsokat. Azon kaphatjuk magunkat, hogy a komfortzónánk már nem biztosítja azt a nyugalmas, jó érzést, mint korábban. Úgy érezzük, valami nem stimmel. Nyűgösek vagyunk, nem találjuk a helyünket, nem boldogítanak a korábban szeretett dolgok.
Ez az állapot lehet valami külső változás eredménye (utazás, haláleset, költözés stb.), de leggyakrabban pusztán annyi történik, hogy telik az idő és mi változunk. Eljön a pont, ahol a komfortzóna ismerőssége és nyugalma hirtelen szinte semmi pluszt nem ad, sőt inkább korlátozó, visszahúzó erővé válik, és a helyzet változásért kiált.
Minden komfortzóna egyéni és személyre szabott. Tipikus különbség van például az extrovertált és introvertált emberek komfortzónájában. Míg az előbbinek nem nehézséget, inkább feltöltődést jelent új emberek társasága, a velük való ismerkedés, kapcsolattartás, addig az introvertáltak számára ez egy óriási mumus, egyenesen stresszfaktor. Ezzel szemben az extrovertáltaknak nem komfortos a csend és a magány, amiben az introvertáltak igazán elemükben érzik magukat. A komfortzónának tehát nagyon sok köze van az ember személyiségéhez, jelleméhez is.
A személyes növekedés ára
Sokaknak egyáltalán nincs motivációja a komfortzónájuk elhagyására, mert itt érzik jól magukat, hiszen kellemes és biztonságos. Miért is kellene elhagyni, ha egyszer ilyen jó? – tehetjük fel a kérdést. Azért, mert a személyes növekedés, fejlődés csak a komfortzónán kívül lehetséges, amikor új tapasztalatokkal és kihívásokkal szembesülünk. A komfortzóna pontosan akkor ér véget, amikor egy helyzet ismeretlen számunkra, ha kényelmetlenül érezzük magunkat, és szembe kell néznünk a félelmeinkkel. De csak így tudjuk legyőzni őket, és ez a személyes fejlődés alapja.
A háromzónás modell
A fejlődés útján az emberek alapvetően három zónában mozognak, vagyis a komfortzóna, a növekedési zóna vagy a pánikzóna valamelyikében tartózkodnak éppen.
· A komfortzónában tartózkodva tartjuk magunkat a régi szokásainkhoz, megszokott életmódunkhoz.
· A növekedési zónában új kihívásokkal szembesülünk. Ide csakis úgy léphetünk be, ha kilépünk a komfortzónánkból. Itt több energiára van szükségünk, és sokszor szembe kell néznünk a félelmeinkkel. Kudarcok is érhetnek, a siker sem garantált, és ez kimerítő lehet.
Ha azonban úrrá leszünk a nehézségeken, a megszerzett új ismeretek birtokában bővíthetjük a komfortzónánkat. Most már jól érezzük magunkat egy korábban kellemetlen helyzetben is, vagy legalább kevesebb energiát kell befektetnünk, mint korábban. Úgy bővíthetjük apránként a komfortzónánkat, és építhetjük, tanulhatjuk önmagunkat, ha újra és újra belépünk a növekedési zónába.
· Ha azonban túlzásba visszük a dolgot és túl sok kihívással harcolunk egyszerre, megtörténhet, hogy a pánikzónábakerülünk. Itt súlyos stressznek vagyunk kitéve, ami akár szorongásos rohamokhoz is vezethet. A kudarc negatív hatással lehet az önértékelésünkre, a sikerélmény azonban legyőzheti a szorongást, így erősebben kerülhetünk ki a helyzetből.
Miért van értelme elhagyni a komfortzónát?
Előző cikkünkben említettünk egy hasonlatot. Képzeljük el a nyomasztó, megoldandó problémáinkat egy magas falként. Nekifutunk, próbáljuk áttörni, nem sikerül. Megint nekifutunk, most próbálunk átmászni, de így sem sikerül. Levonjuk a következtetést, hogy ezen a falon nem lehet átjutni. Holott, ha távolabb mennénk, vagy közelebb mennénk, hunyorítanánk vagy félrehajtanánk a lecsüngő borostyánt, egyszóval valami mást csinálnánk, mint eddig, akkor meglátnánk, hogy van egy ajtó a falon, amin keresztül könnyen átmehetünk a túloldalra.
Az ajtót csak akkor fogjuk meglátni, ha sikerül nézőpontot váltani, másképp tekinteni a problémára. Erre viszont csak új információk és új tapasztalatok birtokában leszünk képesek. Ha maradunk az életünk régi medrében, nem fogjuk meglátni az ajtót. Ezért fontos a cselekvés és a komfortzónából való kilépés.
Fűszerezzük meg az életünket!
A komfortzónából kilépés nem azt jelenti, hogy fenekestül felforgatjuk az életünket, felmondunk a munkahelyünkön és ezentúl minden délutánunkat ejtőernyőzéssel vagy sziklamászással töltjük. Bőven elég, ha kicsit megkavarjuk az állóvizet, új élményeket keresünk, tudatosan ismeretlen helyzetekbe navigáljuk magunkat.
Fontos az arany középút megtalálása, az egyensúlyozás az új élmények és a biztonságot adó kikötő között. Kifutunk egy kicsit a nyílt tengerre, olyan irányba, ahol még nem jártunk. Megtapasztaljuk, hogy de jó, keletre ott egy sziget banánfákkal, majd visszahajózunk a kikötőnkbe azzal az információval gazdagodva, hogy kétnapi hajóútra kelet felé banánfák vannak egy szigeten, ahova képesek vagyunk elhajózni. Kipihenjük magunkat, és ha úgy érezzük, szükségünk van egy kis változásra, akkor újra kihajózunk, de ezúttal nyugatra indulunk. Így egyensúlyozva a biztonságos menedék és az új ingerek között folyamatosan tágíthatjuk a komfortzónánkat, építhetjük, kiteljesíthetjük önmagunkat.
A komfortzóna elhagyása erőfeszítést igényel
A komfortzóna többnyire kellemes és nyugalmas, általában nem érzünk kedvet az elhagyására. Csakhogy valami a mélyben még sincs rendben, problémás vagy egyszerűen csak unalmas az életünk. Van, akinek ez az érzés már elég motivációt jelent a változtatáshoz, másokat a félelem visszatart. Inkább választja az ismerős rosszat, mint az ismeretlent, ami jobb is lehet. Ilyen esetekben általában az élet drasztikus motivációs módszerekkel kényszeríti rá az embert a változásra betegségek, haláleset, szakítás, elbocsátás vagy válás formájában. Ne várjuk ezt meg! Az életünk a mi kezünkben van, mindenkinek a saját felelőssége az, hogy hogyan él.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az nem komfortzóna-elhagyás, amit kirázunk a kisujjunkból. Fontos, hogy erőfeszítést kelljen tennünk a siker érdekében. A hibázás, sikertelenség, kísérletezgetés, próbálkozás, megtorpanás nem kudarc, hanem a folyamat része és természetes velejárója.
Hogyan csináljuk?
Ne gondoljunk egyből valami extrém sportra! Már apró, számunkra újdonságot hozó, de azért némi erőfeszítést igénylő tevékenységekkel is kizökkenthetjük magunkat életünk monoton, unalmas folyásából. Hogy pontosan milyen tevékenységek jöhetnek szóba, azt azonban mindenkinek magának kell kitalálnia. Tegyük fel a kérdést: Milyen új dolgot adhatnék magamnak?
Alább összeszedtünk ötletadónak néhány tippet, de a lista természetesen igény szerint tovább bővíthető.
· Próbáljuk úgy szervezni az életünket, hogy hetente többször is egyedül legyünk a lakásban legalább egy órára. Erre az időpontra ne tervezzünk be semmilyen tevékenységet, csináljuk azt, amihez épp kedvünk kerekedik.
· A minél üresebb tér a gondolatainknak is segít szabadon áramlani. Egy alapos selejtezés eredményeképpen a gyakorlatban és szimbolikusan is megszabadulhatunk a felesleges dolgoktól, testünk, lelkünk felfrissül.
· Rendezzünk át egy szobát a lakásban!
· Ha elromlott valami apróság, próbáljuk mi magunk megjavítani, ne hívjuk egyből szerelőt. Egy polc felfúrása vagy lecsiszolása, a meglazult szekrényajtók, asztallábak meghúzása nem ördöngösség. Az interneten gyakorlatilag minden háztartási tevékenységre találhatunk oktatóvideókat.
· Nyaraljunk idén másképp! Ha eddig főleg tengerparton pihentünk, utazzunk a hegyekbe, ha eddig folyamatosan túráztunk, idén fizessünk be egy szállodába all inclusive ellátással.
· Jelentkezzük egy olyan tanfolyamra, ahol valami teljesen újat tanulhatunk! Legyen az nyelvtanfolyam, tánc, autóvezetés, bármi, amivel eddig nem próbálkoztunk!
· Kísérjük figyelemmel az álláskereső oldalak ajánlatait még akkor is, ha elégedettek vagyunk a munkánkkal. Nagy a világ és számtalan lehetőséget tartogat. Nem kell rágörcsölni, de ha látunk valami kedvünkre valót, akkor pályázzuk meg! Hogy elfogadjuk vagy nem, azt akkor is ráérünk eldönteni, ha már aktuális lesz ez a kérdés.
· Nem kell tökéletesnek lennie annak, amit csinálunk. Főleg, ha valami teljesen új dologba kezdünk, fogadjuk el, hogy eleinte nem fog menni és nehéz lesz. Éppen azért csináljuk, hogy megtanuljuk! Próbáljuk nem elveszíteni a kedvünket, örüljünk az apró részsikereknek is. Előbb-utóbb sikerülni fog! Churchill szavaival: „A siker nem végleges, a kudarc nem végzetes, csak az számít, hogy van-e bátorságunk a folytatáshoz.”
Ne essünk át a ló túloldalára
A komfortzóna teljesen személyre szabott és egyéni: ami az egyik embernek kihívást jelent, a másiknak meg se kottyan és fordítva. A fejlődésünk, önismeretünk szempontjából fontos a határaink feszegetése, de csakis a számunkra megfelelő mértékben.
A komfortzónából ki-, a növekedési zónába belépve új dolgokat tanulunk, viszont ennek ára, hogy ilyenkor kissé bizonytalannak, stresszesnek érezhetjük magunkat. Ha mértékkel adagoljuk magunknak az újdonságokat, például egyszerre csak életünk egy területére korlátozzuk, akkor elkerülhetjük, hogy a túl sok stressz miatt a pánikzónába kerüljünk. A tartós stressz káros, teljesítménycsökkenéshez és akár különböző betegségekhez is vezethet. Érdemes tehát időről időre visszatérni a komfortzónánkba, ahol pihenthetünk és regenerálódhatunk.
Mit nyerünk az új dolgokkal?
A határaink feszegetésével, új dolgok kipróbálásával (Marx után szabadon) csak a láncaikat veszíthetjük, cserébe egy egész világot nyerhetünk. Hiszen a komfortzónából kilépés
· építi a személyiséget, az önismeretet és az önbizalmat,
· segít kiaknázni a bennünk rejlő lehetőségeket,
· erősíti az énhatékonyság, a kompetencia érzését,
· megtanít kezdeményezni és alkalmazkodni,
· megtanít hinni önmagunkban, hallgatni a megérzéseinkre,
· segít elviselni az átmeneti kudarcot, kitartani és a végén megélni a sikerélményt.
Irvin Yalom, az egzisztenciális pszichoterápia megalkotójának gondolatai kívánkoznak ide zárásképpen: „Az élet értelmének kérdése ... nem tanítható. Fejest kell ugrani az élet folyójába, és hagyni a kérdést elsodródni.” Aki meg szeretné tapasztalni az élet teljességét, megismerni önmagát, az csukja be a szemét és ugorjon. Akinek elég, ha csak kívülről nézi, az maradjon a biztonságos és unalmas parton. Ez egy tudatos döntés, és mindenki felelős a saját döntéseiért. A jó hír, hogy sohasem késő máshogy dönteni.
Forrás:
https://mindsetpszichologia.hu/biztonsag-es-kenyelem-vs-bizonytalansag-es-fejlodes-a-komfortzona-mukodese
