Előző cikkünkben azoknak szándékoztunk segíteni, akik úgy érzik, kevés motivációval rendelkeznek, vagyis nem nagyon tudják megfogalmazni, hogy mit is akarnak tulajdonképpen, milyen változás tenné boldogabbá az életüket. Ez az első lépés ugyanis ezen az úton az, hogy meg tudjuk fogalmazni, szavakba tudjuk önteni a vágyainkat, kitűzött céljainkat. 

Gyakori eset, hogy az „új év – új élet” mottó jegyében január elsején szilárdan elhatározzuk, hogy ezután például egészségesebben fogunk élni. Egy-két hétig be is tartjuk ezt, nem eszünk kenyeret és hetente háromszor elmegyünk futni, de február elején azon kapjuk magunkat, hogy két zsemlét is bevágtunk reggelire és egy hete meg se mozdultunk. Miért van ez így? Ennyire gyengék volnánk?

Habár a szándékunk erős, az elhatározás és a belső motiváció sokszor nem adnak elég hajtóerőt a céljaink teljesítéséhez. Ennek pedig többnyire az az oka, hogy az új célok eléréséhez a korábbitól eltérő cselekvésre lenne szükség, de ehhez már sok év alatt rögzült, automatizálódott szokásokat kellene felülírnunk, ami nem könnyű feladat.

Kutatások kimutatták, hogy az időnk 45%-ában a szokásaink irányítanak bennünket. A szokás egy automatizált cselekvés, aminek elvégzéséhez az agyunknak nem kell nagy energiákat mozgósítani, ilyenkor „csökkentett üzemmódban” működik, tulajdonképpen pihen. Jó és rossz szokásaink adják meg a napjaink kereteit, befolyásolják a munkánkat, az életmódunkat, egymáshoz való viszonyunkat. Ha elfogadjuk, hogy tetteink 45%-a szokásokból áll össze, akkor adja magát a felismerés, hogy szokásaink megváltoztatásával mélyreható változásokat érhetünk el életünk bármely területén. 

Hogyan változtassuk meg a szokásainkat?

Szokásaink megváltoztatása nem könnyű, de nem is lehetetlen feladat. Széles körben elterjedt, de sajnos tévhit az az elképzelés, hogy mindössze 21 nap kell egy új szokás kialakításához. Folytattak kifejezetten ezt a kérdést célzó pszichológiai vizsgálatokat, és azt találták, hogy ez az idő átlagosan 66 nap, de többet mond az az adat, hogy 18 és 254 nap között változtak az eredmények. A napok számolgatása helyett többre jutunk, ha rászánjuk magunkat a kitartó és folyamatos munkára. Lássuk, mi ennek a módja!

·      Fogalmazzunk konkrétan!

 A tágan értelmezhető, konkrétumokat nélkülöző mondatokkal megfogalmazott célok túl sok kibúvót kínálnak. Határozzunk meg pontos időpontokat és mérhető teljesítményt. Például törekedjünk a minden nap, minden héten, minden szerdán stb. kifejezések és a kijelentő mód használatára. Minden szerdán és szombaton 5 km-t futok. Ez már önmagában elszántságot és végérvényességet sugall. A heti kétszer, kétnaponta stb. kifejezésekben már szavak szintjén ott van a halogatás, a kibúvó lehetősége, semmiképpen nem erősítik az elhatározást. 

·      Tervezzük meg okosan!

A kivitelezés sikerességéhez nagy segítséget nyújt a konkrét viselkedésünk megtervezése, lépésről lépésre. A futós példánál maradva: célszerű olyan napokra betervezni a mozgást, amikor a legkevesebb dolog akadályozhat ebben. Ha például edzésre visszük a gyereket, jó ötlet magunkkal vinni a futófelszerelést, vagy már eleve sportruhában menni, és a gyerek edzésének idejére időzíteni a saját futásunkat. Így szinte kényszerítve leszünk arra, hogy nekiinduljunk. 

·      Tegyük könnyűvé!

 Figyeljük magunkat, és tudatosítsuk, hogy mely lépés a legnehezebb, ami a célunk felé visz. A futásban például elindulni nehéz otthonról, vagy kitartóan teljesíteni a távot? Ha az elindulás okozza a problémát, megpróbálhatunk nem hazamenni, hanem munka után, a munkahelyünk környékén lefutni a penzumunkat. Ha kitartani nehéz, megjutalmazhatjuk magunkat minden kör után egy arcmosással (feltételezve, hogy van vízcsap a környéken). 

·      Élvezzük! 

Ha örömöt ad a tevékenység, ha élvezzük, amit csinálunk, könnyebb lesz kitartani az elhatározásunk mellett egy nehéz napon is. Apró trükkökkel, kis jutalmakkal átlendülhetünk a holtpontokon. Írjuk fel a kedvenc motivációs idézetünket a hűtőre, futás közben hallgassunk zenét, vagy TRX-edzés után üljünk be a szaunába. Kutatások bizonyítják, hogy a hosszú távú siker egyik kulcsfontosságú összetevője az öröm. 

·      Ne adjuk fel!

Az új célunk útjában álló régi, rossz szokások felülírása nehéz, hiszen az agyunk a pihenése érdekében a régi felé ösztökél bennünket. Például arra, hogy hazaérve roskadjunk le a sorozatunk elé vagy vacsora után együnk még csokit is. Ezt eleinte csak nagyfokú tudatossággal és önfegyelemmel lehet felülírni, de a jó hír az, hogy ha sikerül egy új, jó szokást megszilárdítani, akkor egy idő után az is önműködő üzemmódra kapcsol. Tehát nem kell nagy energiákat mozgósítva rávennünk magunkat az edzésre, hanem kis túlzással már csak arra eszmélünk fel, hogy futunk a Ligetben. A jó szokások átsegítenek majd a nehéz helyzeteken, mert akkor is tesszünk majd a dolgunkat (pl. beágyazunk, felöltözünk, elmosogatunk stb.), ha épp összedőlni készül körülöttünk a világ. A cselekvés visszahat a közérzetünkre, aktivizál, nem hagy minket összezuhanni. Bármilyen nehéz helyzetben vagyunk is éppen, tudnunk kell, hogy mindig tehetünk valamit, és hogy az életünkért felelősek vagyunk.

Összegzésképpen ajánlom mindenki figyelmébe Babits Mihály sorait, amit nem lehet elégszer elolvasni.

„Ki farag valaha bennünket egészre,

ha nincs kemény vésőnk, hogy magunkat vésne,

ha nincs kalapácsunk, szüntelenül dúló,

legfájóbb mélyünkbe belefúró fúró?”

(Psychoanalysis christiana)