Lehet-e motivációs üzemanyag a veszteség, a fájdalom?
Amikor életünk egy nehéz pillanatában a gödör fenekén találjuk magunkat, mert elveszítettük egy szeretett személyt, kirúgtak a munkahelyünkről vagy szakított velünk a szerelmünk, kétféleképpen reagálhatunk. Vagy alámerülünk a fájdalom és tehetetlenség árjában, vagy elkezdünk úszni, és addig tempózunk, míg végül partra evickélünk. A jó hír az, hogy a veszteségek, csalódások sokszor önmagunk újraépítésére inspirálnak. Hogyan? Alábbi bejegyzésünkből megtudhatja.
Amikor egy ajtó bezáródik, mindig kinyílik egy másik
Életünk nehéz pillanataiban hirtelen megértjük az ilyen közhelynek tartott gondolatok mély igazságát. Haláleset, munkahely elvesztése, szerelmi bánat, valamilyen megrendítő csalódás, illúzióvesztés – bár nem azonos mértékű fájdalom kapcsolódik hozzájuk, de a velük való megbirkózás során hasonló utat járunk be. Szinte mindenki ürességet érez, és akár egymásnak teljesen ellentmondó, de sokszor negatív érzelmek szorításában vergődik. Természetes, hogy az ember például haragot, dühöt, féltékenységet, irigységet, bizonytalanságot vagy összehasonlítási vágyat érez. Bár jó, ha idővel képesek vagyunk elengedni ezeket az érzéseket, kezdetben, a helyzettel való megbirkózáshoz, a harchoz nagyszerű erőforrást jelenthetnek. A motiváció ezen negatív érzelmekben gyökerező formái általában erősebbek a normál helyzetekben érzett motivációnál. A fájdalomtól való eltávolodás vágya ugyanis sokkal erősebb, mint az öröm felé való elmozdulásé.
Például, amikor egy elbocsátás után megszerzünk magunknak egy szuper új pozíciót, akkor tudatunk egy része bosszút akar állni a volt főnökünkön, hogy az megbánja döntését. Vagy amikor egy fájdalmas szakítás után belevetjük magunkat a randevúzásba, és minden szombaton bulizós képet posztolunk különböző jóképű partnerekkel, akkor valahol legbelül féltékennyé akarjuk tenni az exünket, és be akarjuk bizonyítani, hogy jobb nekünk nélküle. Ilyenkor nagy a tett- és bosszúvágy bennünk, revansot szeretnénk venni a minket ért sérelmekért. Sokan sportolásba fojtják fájdalmukat, ami egy sikeres megküzdési mód lehet, hiszen a csalódás, a visszautasítás fájdalma az önmagunkról alkotott képünket is romba dönti, amit a sport segíthet újraépíteni. Csinosodni, erősödni szeretnénk, hogy kívánatosabbnak érezhessük magunkat önmagunk és mások szemében. Valójában ennek az új akaraterőnek a gyökerei sokkal mélyebbről, emberi létünk alapjaiból indulnak.
Harcolj vagy menekülj!
Amikor életveszélyben érezzük magunkat, agyunk vészelhárító üzemmódba kapcsol, és lázas erővel kutat a megoldás után. Minden energiánkat összpontosítva az evolúciós pszichológia jól ismert megküzdési módját, a fight or flight vagyis harcolj vagy menekülj reakciót alkalmazzuk. Az ősi törzsek tagjai számára csupán ez a két megoldás kínálkozott, amivel túlélhettek egy-egy veszélyes helyzetet. Haláleset, szerelmi bánat, vagy egyéb krízis esetén is – noha az életünk nem forog közvetlen veszélyben – hasonló reakciók indulnak el bennünk, a mai ember is harcolni vagy menekülni kezd. A harchoz azonban erőre van szükség, és erőt ezekben a krízishelyzetekben legkönnyebben a negatív érzelmekből tudunk nyerni. Ilyenkor hajlamos az ember csőlátásban, csak a problémájára koncentrálva, mindent fekete-fehéren látni, aminek tipikus példái az én életemnek már vége! vagy a minden férfi csak szexet akar, illetve minden nő a pénzre utazik típusú kijelentések. Ezért is tanácsolják, hogy a gödör alján ülve ne hozzunk fajsúlyos döntéseket az életünkkel kapcsolatban, várjuk meg, amíg képesek leszünk higgadtabban gondolkodni, több szempontot is figyelembe venni. Az árnyalt gondolkodás képessége a problémából való kilábalás után visszatér, és jó esetben azon vesszük észre magunkat, hogy a kezdeti negatív érzéseink által hajtva már egy új munkahelyen, egy új hobbival gazdagodva, esetleg öt kilóval könnyebben vesszük fel újra életünk fonalát.
Csak mértékkel használjuk!
A krízishelyzethez kapcsolódó negatív érzelmekből tehát erőt meríthetünk az első sokk okozta bénultságból való kilábaláshoz, a kezdeti cselekvéshez. Fontos azonban, hogy idővel túljussunk ezeken a negatív érzéseken, ne engedjük őket eluralkodni az életünkön. Ha folyamatosan összehasonlítgatjuk magunkat másokkal, vagy még két év után is az exünk után nyomozunk, akkor valószínűleg problémáink lesznek – vagy már vannak – a mentális egészségünkkel.
Ha őszinték vagyunk magunkhoz, bevallhatjuk, hogy krízishelyzettől függetlenül a negatív érzések időnként elkerülhetetlen részei az életünknek. Ám fontos, hogy megtanuljuk ezeket irányítani és az előnyünkre fordítani, mert alkalmanként hasznos erőforrást nyerhetünk belőlük a „nemszeretem” feladataink elvégzéséhez.
Forrás:
https://mindsetpszichologia.hu/majd-en-megmutatom%e2%88%92-avagy-miert-eddzunk-tobbet-ha-szakitunk
https://addicted2success.com/motivation/what-is-dark-motivation-and-how-can-i-use-it-to-my-advantage/