Motiváció tulajdonképpen egy adott viselkedés indítékait jelenti. Egy cselekvést valamilyen okból kifolyólag (motiváció) végzünk. Az ok eredete szerint két formát különböztetünk meg: a belső és a külső motivációt.

Különbség a belső és külső motiváció között

 A külső motivációt külső ösztönzők hozzák létre. Ilyenkor a tevékenység oka nem önmagában, hanem valamely külső célban keresendő. A külső motiváció tehát azt jelenti: azért csinálok valamit, mert konkrét célt akarok vele elérni. Például: Vizsgára tanulok (magatartás) az érettségihez (cél). Gyakran túlórázok (viselkedés), hogy megszerezzem az előléptetést (cél). Este mesét olvasok a gyerekeimnek (viselkedés), hogy jól aludjanak (cél).

Tehát olyan dolgokat teszünk meg, amelyeket nem feltétlenül élvezünk, mint pl. tanulás a vizsgára, túlórázás, meseolvasás. Viselkedésünk okai pedig a külső ösztönzők, vagyis külső motivátorok: érettségi, előléptetés vagy az a vágy, hogy a gyerekek jól aludjanak.

A belső motiváció ezzel szemben nélkülözi a külső faktort. Nem valamilyen külső cél érdekében cselekszem, hanem egyszerűen azért, mert örömet okoz, jólesik. A viselkedésünk belső indíttatásból fakad, egyszerűen azért csináljuk, mert kedvünk van hozzá – vagy azért, mert úgy gondoljuk, hogy amit teszünk, az jó és helyes. Például: Csokifagyit eszem, mert jó íze van, örömet okoz. Regényt olvasok, mert szórakoztató, mert szeretek olvasni. Névtelenül pénzt adományozom segélyszervezetnek, mert fontos számomra a társadalmi szolidaritás.

A belső motivációt tartják nagyobb erőnek. Éppen azért, mert belülről fakad, nem pedig könnyen változó külső feltételekhez kötött; és mert indig kéznél van és elérhető.

A belső és külső motiváció keveredhet 

A valóságban ritka a tisztán belső vagy tisztán külső motiváció. Nem zárják ki egymást, sőt gyakran keverednek; erősíthetik vagy gyengíthetik is egymást; néha pedig nem is olyan egyszerű köztük különbséget tenni.  Például: Nagyon szeretek a barátaimmal focizni, ezért csinálom. De az is hozzátesz az elszántságomhoz, hogy tudom: a heti két edzés fontos az egészségem és az ideális testsúlyom megőrzéséhez. A külső motiváció néha csökkentheti                                                                                                                                                        az értékes belső motivációt. Ezt a folyamatot a tudomány túligazoló hatásként ismeri. Ez azt jelenti, hogy a belső motiváció csökken a külső ösztönzők hatására. Mark Lepper tudós és kollégái az alábbi kísérlettel bizonyították be ezt az állítást. Három és öt év közötti gyerekeket három csoportra osztottak, mindegyiküknek zsírkrétákat adtak. Minden csoportnak rajzolnia kellett. Az első csoportnak rögtön az elején jutalmat ajánlottak fel a munkájukért; a második csoport azt csak utólag, váratlanul kapta meg; a harmadik pedig külső ösztönzés nélkül alkotott. Az eredmény: mindhárom csoport rajzolt. Amikor egy héttel később a feladatot megismételték, nem ígértek jutalmat senkinek, még az első csoportnak sem. Az első csoport motivációja ezután alábbhagyott, a gyerekek már nem rajzolt, míg a második és a harmadik csapat továbbra is szívesen alkotott.

Ha egy főnök átgondolatlan külső ösztönzőkkel akarja jobb teljesítményre sarkallni alkalmazottait, akkor az értékes belső motivációt tönkreteheti. A tanulmányok azt mutatják, hogy a magasabb fizetésektől az emberek nem lesznek elégedettebbek a munkájukkal. A külső motiváció akadályt jelenthet, különösen a kreativitás szempontjából. Egy betartandó határidő vagy egy konkrét megrendelés a kreatív energiákat blokkolhatja.  Több elkötelezettség, nagyobb motiváció csak a személyes érdeklődésen és önmegvalósítási igényen, vágyon keresztül érhető el. Ideális esetben magát a munkát, a tevékenységet kellene élvezni. A nagyobb döntési szabadság, az önállóság és az önhatékonyság növeli a belső motivációt.

Külső motiváció a mindennapi életben

Nagyon kevés ember van, aki mindig csak azt teheti, amihez éppen kedve van.

A való életben nap mint nap számtalan olyan dolgot is el kell végeznünk, amihez nem fűlik a fogunk. Beírni a gyerek hiányzásait az elektronikus naplóba, kitakarítani a szemetest tartó szekrényt vagy éppen feltölteni adattal egy Excel-táblázatot. Ilyenkor jön nagyon jól a külső motiváció eszköztára, amellyel cselekvésre bírhatjuk saját magunkat. Alapvetően két lehetőség áll rendelkezésre, amellyel mások hatni tudnak ránk, vagy mi hatni tudunk saját magunkra: a jutalmazás és a büntetés. 

·      Jutalmazás

A jutalom talán a legfontosabb, legerősebb külső motivátor. A jutalom lehet anyagi (pénz, ajándék) vagy erkölcsi (dicséret, előléptetés, ígéret, bíztatás, támogatás, elismerés stb.) természetű. Kaphatjuk mástól, de saját magunk felé is élhetünk vele. Ez utóbbira példa, ha egy hosszú munkanap után engedélyezünk magunknak egy félórás, gyertyafényes, forró fürdőt. Bizonyára sokan tapasztalták, hogy a dicséret, a bíztatás, a bizalom, az elismerés szárnyakat ad. Erőt adhat egy nehéz helyzetben, vagy akár nemszeretem feladatok előtt is pár jó szó, egy kis bíztatás, dicséret. Akár egy életre szóló útmutató, támasz is lehet számunkra szüleink, barátaink, tanáraink kedves szavai, bíztatása, belénk vetett bizalma. Ha csak rágondolunk ezekre, csökken a csüggedés érzésünk, visszatér az erőnk. Épp így hatnak motivátoraink személyre szóló videóüzenetei is, amelyek az Önt foglalkoztató kérdésre reagálnak. Válassza ki kedvenc motivátorát és vegye fel velünk a kapcsolatot!

·      Büntetés

A negatív következményeket, büntetést általában mindenki el akarja kerülni.

Időpontot kérünk a fogorvoshoz, mert nem szeretnénk lyukas fogakat vagy hogy rosszabbodjon a helyzet, mert fáj a rossz fog és egyre drágább lehet a kezelés. Határidőre teljesítjük a feladatot, mert ezt várja a főnök, és nem akarunk ujjat húzni vele, mert tőle függ a pozíciónk és a fizetésünk. Ezekben a helyzetekben önmagunk felé lebegtetjük meg a büntetés lehetőségét. Külső személyek nyomás gyakorlásával, stressz gerjesztésével érik el ugyanezt a hatást.  Ez egy hatékony, bár rendkívül kellemetlen motiváló eszköz, a munka világában gyakran élnek vele. 

·      Önmotiválás

Önmagunkat is hatékonyan motiválhatjuk a fenti módszerekkel. A kitűzött feladat elvégzése után megjutalmazhatjuk magunkat egy baráti találkozóval, egy kis finomsággal, hangosan és sokszor elmondhatjuk magunknak, hogy jól csináltuk és büszkék vagyunk magunkra. Ha úgy véljük, a nyomás is segítségünkre lehet, mondjuk el a kihívást jelentő feladatot (pl. megtanulunk autót vezetni) minél több embernek, mert ezek után már ciki lesz nem belevágni. Vagy kössünk fogadást, hogy fél év múlva már kezünkben lesz a jogosítvány. Próbáljunk ki minél több módszert, találjuk meg a hozzánk leginkább illőt.

Hogyan integráljuk személyiségünkbe a külső motivációt?

 A külső motiváció csak bizonyos mértékig és korlátozott ideig növeli hajlandóságunkat és elkötelezettségünket. Ahhoz, hogy hosszú távon is megmaradjon, döntő fontosságú, hogy mi magunk is meggyőződjünk a cselekvés helyességéről, annak előnyeiről és eredményéről, és ezáltal lépésről lépésre beépítsük magunkba a motivációt.

Deci és Ryan pszichológusok írták le azokat a lépéseket, amelyeken végighaladva a külső motiváció belsővé válik (internalizálódik). Fontos megérteni a folyamatot, mert ennek mentén tudunk belső motivációt fejleszteni magunkban (és esetleg másokban is).  

·      Külső szabályozás – Ez egyfajta előzetes szakasz, a motivációt tisztán külső ösztönzők hozzák létre. Példa erre egy gyerek, aki rendet rak a szobájában, hogy kapjon egy darab csokoládét. Nem érdeke sem a rend megteremtése, sem maga a tevékenység, ezért ez a motivációs forma ritkán tart sokáig, és ma már nagyon kritikusan szemlélik az oktatásban, nevelésben egyaránt.

·      Bevezetett szabályozás – A motiváció társadalmi és szociális tényezőkből, elvárásokból származik, de a cselekvő személyéből fakad. A cselekvés oka lehet a szorongás, bűntudat elkerülése, vagy a büszkeség, önbecsülés, az önmagunkról kialakított kép fenntartása. Bár mi magunk nem vagyunk meggyőződve a cselekvés szükségességéről, mégis végrehajtjuk, mert szeretnénk megfelelni az elvárásoknak. A fenti példát folytatva: a gyerek szerint teljesen felesleges takarítani, de mégis megcsinálja, hogy a szülei elégedettek legyenek vele, megfeleljen az elvárásaiknak. 

·      Azonosított szabályozás – Az azonosulás/identifikáció során a cselekvő ember értékeli a tevékenységet, annak eredményét, és mindkettőt fontosnak tartja. Nem szükséges, hogy maga a tevékenység is élvezetes legyen. Például: a gyerek a saját bőrén tapasztalja, belátja, hogy takarítani, rendet rakni szükséges, mert így mindig megtalálja a dolgait és jobb lesz a közérzete is, bár magát a takarítást nem szereti.  Tehát már nem külső elvárásból, hanem saját meggyőződése miatt takarít, bár azt továbbra sem élvezi.

·      Integrált szabályozás – A teljesen internalizált szabályozás a külső motiváció legönállóbb formája. A viselkedés fontosságát nem csak elismerjük, hanem teljesen összeegyeztethető a személyiségünkkel, a saját meggyőződésünkkel. Ha a takarítás szükségességét, fontosságát, segítő erejét másoknak is elmondjuk, tanácsként ezirányú tapasztalatainkat megosztjuk, az annak a jele, hogy integráltuk a személyiségünkbe, teljesen összeegyeztettük az énképünkkel. Bár a takarítás folyamatát nem mindig (akár általában nem) élvezzük, de jó úton haladunk felé. A takarítás szokásunkká, életünk részévé, a vérünkké válik, már mintegy robotpilóta üzemmódban végezzük: anélkül, hogy elkezdése vagy a művelet lefolytatása különösebb mentális igénybevételt követelne részünkről. Minél több jó szokást sikerül bevezetni az életünkbe, annál több mentális energiánk marad kreatív folyamatokra, a gondolkodásra, életünk, személyiségünk mozgatórugóinak megismerésére.