A motiváló mondatok, motiváló idézetek ereje

A motivációs idézetek kulcsszóra egy átlagos hónapban több mint 8000 ember keres rá, csak Magyarországon. A Motivators csapata is hasonló küldetést teljesít, amikor rövid motivációs videóival személyre szabott bátorítást, iránymutatást nyújt. Miért van erre szükség? Hogyan fejtik ki hatásukat a motiváló mondatok? Erre keressük most a válaszokat.

A motiváló idézetek, mondatok segítségével a legnehezebb pillanatokban is sikerülhet összeszednünk magunkat. Ezeket mondhatjuk mi magunknak is, vagy hallgathatjuk külső személyektől is.

Ha odafigyelünk, azt tapasztaljuk, hogy szinte szakadatlan belső monológot folytatunk, vagyis folyamatosan beszélünk saját magunkkal, magunkhoz. Percenként akár 4000 szót is intézhetünk magunkhoz, nem mindegy tehát, hogy mik is ezek a szavak, ahogy az sem mindegy, milyen hangnemben tesszük ezt. 

Ha gyakran nézünk sportközvetítéseket, megfigyelhetjük, hogy a sportolók sokszor Hajrá!, Megy ez!, Gyerünk!, Meg tudod csinálni! és ehhez hasonló mondatokkal buzdítják egymást –vagy épp saját magukat. A versenyhelyzetek kiélezett pillanatiban sokszor nüanszokon múlik a győzelem, ezért ezeknek a mondatoknak akár döntő jelentőségük is lehet. Nincsen ez másképp az élet egyéb területein sem: a belső beszéddel, önmagunknak címzett mondatainkkal megtámogathatjuk vagy éppen gyengíthetjük saját magunkat, épp ezért jó tisztában lenni az erejével. 

A belső monológ 

A self-talk, azaz belső beszéd vagy belső monológ a nyelvhasználat azon esete, amikor egy gondolatot vagy gondolatsort nyelvi formába öntünk. Ritkán mondjuk ki hangosan, mivel ezeket a gondolatokat, mondatokat saját magunknak szánjuk.  

A belső beszéd az egyik legfontosabb pszichológiai stratégia, amellyel javíthatjuk, módosíthatjuk, de akár rombolhatjuk is a mentális állapotunkat. Három formáját különböztetjük meg: a pozitív vagy más néven motivációs, az oktató jellegű és a negatív belső beszédet. A belső monológ mérhetően képes befolyásolni a fizikai és mentális állapotunkat, hiszen minden gondolatunkat érzelem és ebből származó fizikai reakció követi.

·      Pozitív, bíztató jellegű belső beszéddel növelhetjük motivációnkat, energiaszintünket. Konkrét instrukciók nélkül fejezzük ki pozitív viszonyulásunkat egy adott helyzethez. Ide tartoznak a Fog ez menni!, Csak így tovább!, Koncentrálj!, Ne add fel!, Meg tudod csinálni! és hasonló mondatok. Hatásukra pozitív érzelmek öntenek el minket, amik segítenek a helyzet megoldásában. Ezért fontos, hogy szeretet- és tiszteletteljesen kommunikáljunk önmagunkkal. Az önmagunkkal való empatikus bánásmód elsajátításában segítségünkre lehetnek a motivációs mondatok – amennyiben megfelelően alkalmazzuk őket. 

·      Az oktató jellegű belső beszéddel arra késztetjük magunkat, hogy az adott cselekvéssor megvalósításának technikai és specifikus részleteire irányítsuk figyelmünket, mely által nő a teljesítmény, a hatékonyság, és a végeredmény is pontosabb lesz. Ilyen mondatok például vizsgánál a Számold át még egyszer!, Ellenőrizd az eredményt!, Olvasd át!; vagy a sportban A labdát figyeld!, Tapadj rá! és hasonló mondatok. 

·      A negatív belső beszéd sajnos sok ember sajátja. Általában akadályozza az optimális teljesítményt, káros érzelmi reakcióhoz vezet, növeli a szorongásszintet, csökkenti az önbizalmat, ezáltal negatív módon befolyásolja életünket. Legtöbbször a következő mondatokban érhetjük tetten: Béna vagy!, Nekem ez nem fog menni!,  Nekem semmi se sikerül!, Nem tudod megcsinálni!, Nem vagy rá képes!, Soha nem fogom befejezni, valamint a szintén gyakori Túl hülye, vagy a Túl kövér vagyok fordulatokban. Ugye ismerősek?

Mitől függ, hogy hogyan beszélünk önmagunkkal?

Belső beszédünket a tudatunkban mélyen bevésődött gondolatok, hiedelmek irányítják, melyek aztán cselekedeteinket és valóságérzékelésünket is nagy mértékben befolyásolják.

Hiedelmeink általában a gyermekkorunkban alakulnak ki, a minket ért élmények eredményeképpen, valamint a környezetünk és a szüleink hatására. A hiedelmek befolyásolják értékítéletünket és az eseményekre való reagálásunkat. Ezért van az, hogy ugyanazt a helyzetet a különböző emberek különbözőképpen ítélik meg. Tipikus példa a vízzel félig töltött pohár esete, ami az emberek egy része szerint félig üres, mások szerint félig tele van. Az objektív helyzet ugyanaz, de a megítélése nagyon különböző.  

Sokszor nem is vagyunk tisztában a bennünket mozgató hiedelmekkel. Ezek tudatosításában segíthet, ha megpróbálunk válaszolni a következő kérdésekre, illetve megpróbáljuk ösztönösen, gondolkodás nélkül befejezni a megkezdett mondatokat.

·      Milyen negatív gondolatok nehezdnek rád az életedben? 

·      Milyennek látod magadat és másokat ezeken keresztül? 

·      Mit tesznek velem ezek a gondolatok?

·      Minden gazdag ember… 

·      Akkor jár a pihenés, ha…

·      Sosem szabad…

·      Egy rendes ember (mindig)…

·      Soha ne bízz a…

Ha sikerült beazonosítani hiedelmeinket, és találunk közöttük olyanokat, amelyek inkább gátolnak, mint segítenek, akkor ideje változtatni rajtuk. A negatív hiedelmeinket egy tudatos nézőpontváltással fordítsuk pozitív irányba. Tipikus lehúzó hiedelem például a Nekem semmi sem sikerül gondolat. Vizsgáljuk meg alaposabban: tényleg SEMMI sem sikerül? Ez valószínűleg nem igaz. Fordítsuk el a nézőpontot a sikerről, sikerességről, ami amúgy is szubjektív. Tegyük át a nézőpontot például az aktivitásra, a cselekvésre és ne annak az eredményére. Alkossunk magunknak többféle motiváló mondatot, ami a cselekvésre teszi a fókuszt. Például Bátran kipróbálok új dolgokat, vagy Ami első próbálkozásra nem jön össze, az a következő alkalommal akár sikerülhet is, vagy Minden cselekvésem hozzám tesz valamit. Mondogassuk magunknak ezeket, és figyeljük meg, melyikre hogyan reagál a testünk. Az a gondolat lesz a mankónk, amire a testünk a legerősebb pozitív visszajelzést adja.

Nagyon fontos, hogy olyan motiváló mondatokat alkossunk magunknak, amiket igazként el tudunk fogadni, különben az ellenkező hatást érhetjük el vele. Az interneten keringő, motivációs idézetekkel érdemes óvatosnak lenni. Néha ezek is lehetnek kapaszkodók, azonban – ahogy egy kutatás is bebizonyította – a motivációs idézetek csak a magabiztos emberekre hatnak pozitívan. Aki önértékelési problémákkal küzd, arra általában nincsenek jó hatással az általánosan megfogalmazott „nagy igazságok”. Ezeket olvasva a kutatásban vizsgált alanyok önbecsülése csak tovább romlott. A negatív reakció azért van, mert a fogadó személy hazugságként érzékeli az idézetben megfogalmazott gondolatot, ami tudatalatti stresszt okoz neki, ezzel még inkább blokkolva az energiáit. Ezért jobban járunk, ha magunknak fogalmazunk meg olyan mondatokat, amiket igaznak érzünk és amikből erőt tudunk meríteni. A megfelelő motiváló gondolatoknak köszönhetően új perspektívák nyílhatnak meg előttünk. Ráébredhetünk, hogy minden veszteségben benne rejlik a lehetőség, hogy nyerjünk, tanuljunk valamit, épüljön a személyiségünk.

A motiváló mondatok építő erejét kísérlettel is sikerült bizonyítani. Gonzalez, Metzler és Newton amerikai kutatók arra keresték a választ, hogy egy szimulált buzdító helyzet okoz-e változást a hallgatóság érzelmi állapotában, illetve motivációjában.  A kutatásban 151 főiskolás amerikai focistát egy-egy kísérleti és kontrollcsoportra osztottak. A résztvevők először kérdőíveket töltöttek ki, amit egy rövid filmrészlet megtekintése után megismételtek. Így mérték a kisfilm által kiváltott hatást. A két csoport különböző videókat nézett meg. A kísérleti csoport a Minden héten háborúcímű film egy olyan részletét kapta, melyben a mérkőzés félidejében az edző buzdító beszédet intézett a sportolóihoz. A kontrollcsoport ugyanennek a filmnek egy másik részletét látta, ahol az edző „csak” technikai utasításokat ad. A kutatás arra irányult, hogy a buzdító beszédet hallgató sportolók motiváltabbá válnak-e, valamint arra, hogy milyen változást hoz létre a videórészlet az érzelmi állapotukban.

Az eredmények egyértelműen mutatták, hogy a buzdító beszéd megtette hatását, e csoport tagjai sokkal motiváltabbak voltak, nagyobb ösztönzést éreztek a versengésre és a jó teljesítményre, sőt magasabb szintű dominanciaérzést tapasztaltak, mint a kontrollcsoport tagjai, akik még veszítettek is motivációjukból, valószínűleg amiatt, hogy passzív befogadásra voltak kárhoztatva. 

A kísérlet tehát bebizonyította, amit előtte is tudtunk. Ugyanerre a lelkesítő hatásra törekszenek csaták előtt a hadvezérek, tüntetéseken a szónokok, történelmi fordulópontokon az országok vezetői és természetesen a mi Motivátoraink is. Mindegyikük a saját területének elismert képviselője. Nem pusztán elméleti tudással rendelkeznek, hanem saját életük tapasztalatait és felhalmozott tudását osztják meg az érdeklődőkkel.