A motiváció hasznos, szükséges és előre visz az életben. Ezt mindannyian tudjuk. De azt is sokszor érezzük, hogy hiába szeretnénk, egyszerűen nincsen elég belőle. Hogyan érhetjük el a céljainkat, hogyan lehetünk motiváltabbak? Ezek húsbavágó kérdések, és aki könnyű válaszban reménykedik, az csalódni fog. Semmit nem adnak ingyen. Ezért is, mint minden tartós dologért az életben, meg kell dolgozni, erőfeszítést kell tenni.

Minden változás előfeltétele, hogy akarjuk a változást. Ám sokszor már eddig eljutni sem egyszerű, mert nem hisszük el, hogy a változás lehetséges. Ennek felismerésében megakadályozhatnak bennünket például múltbéli negatív élményeink, rossz tapasztalataink, bevésődött nevelési minták, rögzült szokások. Sajnos, a változásra való igény sokszor csak a gödör fenekén születik meg bennünk, amikor úgy érezzük, hogy már nincsen lejjebb. Az ilyen nagy kataklizmák elkerülése érdekében nagyon hasznos, ha ismerünk olyan technikákat, amelyekkel már a gödör mélye előtt is változtathatunk magunkon és az életünkön. 

Gyakori eset például, hogy belenézünk a tükörbe, és nem tetszik, akit ott látunk. Elhatározzuk, hogy januártól egészségesebben élünk, többet mozgunk, lehetőleg leadunk 2-3 kilót. Megfogadjuk, hogy minden nap 10 percet tornázunk. Az első két-három napban még be is tartjuk, de aztán véletlenül mindig lesz valami fontosabb dolgunk: túl fáradtak vagyunk, közbejön egy jó film, egy sürgős teendő vagy egy program, és máris belebuktunk egy viszonylag egyszerű feladatba is. Ahhoz, hogy sikerüljön, át kell írni agyunk alapvető működésmódját, ami mindig energiaspórolásra, a könnyebb út megtalálására ösztönöz bennünket. Ennek a csábításnak ellenállni nem kis feladat. 

Sok elmélet, ötlet és módszer létezik arra vonatkozóan, hogyan találjuk meg a napi motivációt, hogyan tudjuk leküzdeni a halogatást, azt a tipikus „majd holnap megcsinálom” hozzáállást. Ebben a cikkben a teljesség igénye nélkül összegyűjtöttünk néhány erre vonatkozó tippet a belső és a külső motiváció eszköztárából is merítve. Nincsen univerzális recept, mindenkinek saját magának kell megtalálni a hozzá leginkább illő módszert. 

Ki vagyok én? Mi fontos számomra? 

Az igazán tartós motiváció belülről fakad, ezért nagyon fontos, hogy megkeressük, mi szerez örömet számunkra. A fenti példánál maradva elhatározzuk, hogy többet mozgunk. Viszont az iskolában többször kigúnyolt a tornatanár, ezért utálunk mindenféle sportot. Ugyanakkor szeretjük a természetet, a fákat, a növényeket. Ez esetben kitűzhetjük célul, hogy minden hétvégén elmegyünk kirándulni, vagy hogy kézbe vesszük a kertünket, esetleg rendbe rakjuk társasházunk környezetét (minden szombat délután söprünk, gereblyézünk, ásunk, ültetünk). A kirándulás, kertészkedés is kiválóan égeti a kalóriát, és közben mi is feltöltődünk örömmel és jó hangulattal.

De sokszor már a „mi szerez számodra örömet?” kérdés megválaszolása is nehézséget jelent. Nem is gondolnánk, milyen sok ember problémája ez. Számukra egyetlen dolgot tudunk tanácsolni: a tapasztalatszerzést. Tudatosan próbáljunk ki minél több dolgot, amihez csak egy kicsi kedvet is érzünk magunkban. Fontos, hogy ne azért csináljunk valamit (pl. divatos sportág, étkezési szokás stb.), mert más is azt csinálja, hanem legyen a saját vágyuk. Próbáljuk tudatosítani, hogy mely tevékenység az, ami közben valóban jól érezzük magunkat. Az utazás vagy a hosszabb túra, kirándulás is segíthet eltávolodni, és ezáltal távolabbról rálátni az életünkre.

Célok meghatározása

A célokat úgy fogalmazzuk meg, hogy azok reálisak, mérhetőek, vonzóak, és időhöz kötöttek legyenek, konkrét időtartammal vagy határidővel. Például, ha többet akarunk mozogni és szeretjük a természetet: minden szombaton teljesíthetünk egy legalább 10 km-es túrát. 

·      Ha el akarjuk érni a számunkra fontos dolgokat, akkor olyan helyzeteket kell teremtenünk, amelyek megkönnyítik, támogatják a cél elérését. Például csatlakozhatunk egy túracsoporthoz vagy mehetünk a legjobb barátunkkal, így a tevékenység még vonzóbb, a motiváció még erősebb lesz.

·      Szintén segíthet, ha kész terveink vannak arra a helyzetre is, ha valami megakadályozna a tervezett dolog megvalósításában. Például, ha esik az eső, akkor a városban teszek egy másfél órás tempós sétát. Ott nincs sár, hamarabb hazaérek, van esőkabát és végül is nem vagyok cukorból. 

·      Adjunk időt magunknak: a lelkünkben, fejünkben zajló folyamatok időigényesek, nincsen azonnali jutalom és visszajelzés. 

Váljon a véreddé! – avagy szokások kialakítása

Az élőlények nemcsak a fizikai cselekvéseikhez használnak energiát, hanem a kognitív kapacitásuk (gondolkodásuk, érzelmi világuk) működtetéséhez is. Egy nap csak véges számú döntést, kognitív feladatot vagyunk képesek elvégezni. Éppen ezért úgy kell szerveznünk a napunkat, hogy minél kevesebb döntést kelljen hoznunk, és a nap végére maradjon még energiánk arra, hogy rávegyük magunkat a kitűzött célunkért (több mozgás) megvalósítandó napi teendőnk (pl. 10 perc torna) elvégzésére. Hogyan tehetjük meg ezt? 

·      Szokásokat és rutinokat kell kialakítanunk! Ugyanis ezek szinte teljesen automatikus folyamatok, gyakorlatilag nem igényelnek „döntési energiát”. Emlékezzünk rá, milyen nehéz volt elsős korunkban összeolvasni a szavakat. Betűről betűre küzdöttünk vele, aztán a rengeteg gyakorlás hatására felnőttként egy pillantással akár több sor áttekintésére is képesek vagyunk, ráadásul ez szinte nulla energiabefektetést igényel. Vagy emlékezzünk vissza, milyen nehéz volt megtanulni autót vezetni. Elvesztünk a sok pedál, kar, a KRESZ szabályai és a közlekedés káoszában. Vezetés tanóra után olyan fáradtak voltunk, mintha fát vágtunk volna. Sok gyakorlás hatására mégis automatizmussá, gépiessé válik az autó kezelése, és „csak” a forgalomra kell figyelnünk. 

·      Ha sok jó szokás, rutin van az életünkben, az több szempontból is hasznos. Egyrészt, sokkal több agykapacitásunk marad a fontos dolgokkal foglalkozni, másrészt a napi rutin (felkelés, öltözés, beágyazás, kávé stb.), a robotpilóta üzemmódban végzett fizikai aktivitás megakadályozza, hogy nehéz mentális helyzetekben úrrá legyen rajtunk a teljes passzivitás. Az automatikus cselekvés is aktivizálja az agyat, éppúgy, mint ahogy a magunkra erőltetett mosoly is egy idő után javíthatja a közérzetünket.

Külső ösztönzők

A külső motiváció egy igazán hasznos eszköz arra, hogy támogasson bennünket a célunkhoz vezető úton. Képzeljük el úgy, mint egy vándorbotot, amelyre rátámaszkodhatunk, mikor nagyon meredek az emelkedő vagy már az erőnk végén járunk.  Segít minket az úton, de önmagában nem juttat el a célba. 

·      A külső ösztönzők között a leggyakoribb a pénz, a hírnév, a hatalom iránti vágy. Ezek nem ördögtől való dolgok, valamilyen mértékben szükség van rájuk. Nagyon fontos viszont, hogy ne ez legyen a legerősebb mozgatórugó. Legyen egy szükséges kellék, ami támogatja az álmunkat, de ne ez legyen a cél, ne ezért csináljuk.

·      Motivátoraink videóüzenetei, konzultációi is a külső ösztönzők közé tartoznak, és személy szerint hozzád szólnak, neked adnak tanácsot, a téged foglalkoztató problémára reagálnak. Mintha egy atyai, családi baráttól kapnál útmutatást.

·      Sokan kedvelik a motiváló idézeteket, amelyek általában ismert emberektől származnak. Ezek a közismertség, a gyakori idézettség miatt közhelyeknek tűnnek, pedig valójában 

·      legtöbbször mély bölcsességet rejtenek. Nehéz pillanatokban rájuk gondolva erőt meríthetünk belőlük. Hasonló a hatásuk, mint az iskolában megtanult népdaloknak és kötelező memoritereknek. Gyerekként azt gondoltuk, micsoda hülyeségek, soha nem lesz rá többet szükségünk, felnőttként mégis megtapasztaljuk, hogy az élet nehéz pillanatain segíthetnek át.

Változni nehéz, de nem lehetetlen. Kívánunk mindenkinek sok erőt hozzá!