Mindannyian tudjuk, hogy célok nélkül az élet csak sodródás, motiváció nélküli tengődés és sehová sem vezet. Bizonyára arról is hallottunk már, hogy a kiemelkedően sikeres emberek listát írnak a céljaikról, és ennek számos pozitív hozadéka van – leginkább persze az, hogy nagyobb eséllyel érik el azokat a bizonyos célokat.

Nyilván mi magunk is meg tudunk fogalmazni kisebb-nagyobb horderejű, rövidebb és hosszabb távú célokat. Amennyiben példásan tudatosan élünk, akkor még rangsorolhatjuk is ezeket. Mégis lehetnek olyan céljaink, amelyek éveken át ottmaradnak azon a listán, mivel azt kell látnunk, hogy egy centit sem haladtunk előre ezen a területen. Vajon mit tehetünk ilyenkor az előrelépés érdekében? Hogyan találhatjuk meg azt a pontot, ami az elakadásunkat okozza?

Célok vagy vágyak?

Első lépésben érdemes azt is tisztázni, hogy ezek a bizonyos célok, amelyekkel nem haladunk előre, vajon valóban fontosak-e, illetve egyáltalán elérhetőek-e? Utóbbi kérdés eldöntésénél fontos különbséget tenni a célok és a vágyak között. Hiszen lehetnek olyan vágyaink, amelyek örökre csak vágyak maradnak, mert bármennyire is kívánatosak számunkra, hiányoznak hozzá a legalapvetőbb feltételek; és bármennyire sok energiát fektetnék is a dologba, nem érhetnénk el ezeket. Például, ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor magunk is belátjuk, hogy olimpiai aranyérmet nem fogunk nyerni, például toronyugrásból, ha már a harmincas éveinkben vagyunk, tériszonnyal küzdünk, és még úszni sem tanultunk meg. A példa szélsőséges, azt azonban talán sikerült szemléltetni, hogy lehetnek irreális vágyaink, és ez rendben is van – az a lényeg, hogy ne tévesszük össze ezeket a vágyakat a reális céljainkkal, amelyekért lehetséges tenni, és képesek is vagyunk küzdeni értük, haladni feléjük. 

Az a bizonyos Miért? kérdés

Ha azonban ez a haladás túl lassú, annak ellenére is, hogy a célunk reális és elérhető, akkor meg kell vizsgálnunk néhány dolgot. Például a miértünket. Az életünket ugyanis nem mindig éljük tudatosan, ritkán állunk meg, hogy a dolgainkat mélyebben átgondoljuk, megelégszünk egy elfogadható, de felszínes válasszal. Ám emiatt gyakran előfordul, hogy olyan dolgokra fecséreljük el az időnk és energiánk nagy részét, ami egyáltalán nem visz előre minket az igazán jó és legfontosabb céljaink elérésében. Ezért kell feltenni magunknak a kérdést, hogy miért is akarjuk ezt a bizonyos célt elérni. Mégpedig nem is egyszer, hanem akár négyszer vagy ötször is tegyük fel magunknak ezt a kérdést: Miért éppen ez a célom, miért is akarom elérni? 

Vajon miért szükséges ilyen sokszor feltennünk magunknak a kérdést? Mert az első gyors, klisészerű válasz után a második válaszon már kicsit gondolkoznunk kell, a harmadiknál előfordulhat, hogy zavarba is jövünk, a negyedik-ötödik válasz pedig már garantáltan igazi, szívből jövő és őszinte lesz. Ilyen módon a dolgok mélyére áshatunk, felfedezhetjük a saját miértünket, vagyis azt a legmélyebb belső motivációt, ami a cél felé hajthat. Ennek pedig számos gyakorlati előnye van. Többek között, hogy ilyen módon felébreszthetjük magunkban a legősibb, érzelmi energiákat, ami szinte azonnali cselekvésre ösztönöz. (Megfigyeltük már, hogy miről tudunk lelkesen, hosszan, csillogó szemmel beszélni – akár még olyanoknak is, akik rá sem kérdeztek arra témára, csak valahogy „ide jutott” a beszélgetés?) Ha pedig már ismerjük a miértünket, jobban tudunk fókuszálni a célra, valamint könnyebben felismerjük és kizárjuk a tévutakat, időpazarló, fölösleges köröket. A felsorolás nem teljes. 

A megspórolhatatlan őszinteség

A magunknak feltett Miért? kérdésre a fent már említett okok mellett azért is szükség van, mert így tudjuk pontosan meghatározni azokat a konkrét cselekedeteket, amelyek a cél felé visznek. Hiszen amíg nem válaszoltunk meg őszintén azt a kérdést, hogy miért is akarjuk azt a bizonyos célt elérni, addig a hozzá vezető utat sem látjuk tisztán. Pedig a zavaró tényezők, időrabló tévutak kizárásához pontos cselekvési tervet kell készítenünk, akár napokra lebontva. Máskülönben újra elveszünk a napi teendőink sűrűjében – hogy a közösségi média sztrádáin való kellemes szörfözés számolatlan perceit ne is említsük. (Mikor is csekkoltuk utoljára, mennyi időt töltünk naponta a neten?) Miután tehát megválaszoltuk magunknak a miértünk kérdését, utána tegyük fel magunknak azt a kérdést is, hogy: Hogyan kell kinéznie egy-egy napomnak, hogy ehhez a célhoz nap mint nap közelebb jussak?